Könyvkritika: Bryn Greenwood - Minden csúf és csodálatos dolog

Fülszöveg

Wavy ​ötéves korára már nagyon sok traumát szenvedett el. Nem hajlandó sem beszélni, sem mások előtt enni, mert kábítószerfüggő anyja mocskosnak tartja, ami a szájába kerül. Apja, a drogdíler Liam nem sokat törődik a családjával. Wavy egymaga küszködik, hogy iskolába tudjon járni és ellássa a kisöccsét, Donalt. Csak Kellen, Liam egyik embere mutat együttérzést és törődést Wavy irányában. A szeretetre éhes kislány és a sérült férfi egymásba szeretnek, és Wavy mindössze tizenhárom éves, amikor szexuális kapcsolatot kezdenek. Nagynénje pedofilnak bélyegzi Kellent, és kitartóan küzd, hogy elválassza őket egymástól. Wavy időközben felnő, és hihetetlen szívóssággal, minden akadályt legyőzve dolgozik azon, hogy ismét összekerülhessen a férfival.

Véleményem:

A borító elképesztően gyönyörű, nagyszerűen illik ez a sötét színvilág (arany és fekete kombinációja) ehhez a komor történethez. A csillagok megjelenése számomra plusz pont, mert a történetben is nagy szerepet játszanak. 

Egy igazán megrázó történet, ami megköveteli az olvasó részéről a teljes nyitottságot. Több nézőpont által ismerhetjük meg Wavy és Kellan történetét. Eleinte nem is érti az olvasó, hogy miért viselkedik ilyen különösen Wavy, de idővel kiderül, hogy furcsa viselkedése bántalmazó, beteg édesanyjának és drogos, kétes ügyekkel foglalkozó apjának köszönhető. Ők tették beteggé ezt a kislányt. Wavy nagyon okos és értelmes, aki próbálja önmagát és testvérét ellátni. Gyermeki, mégis rá van kényszerítve, hogy felnőttesen viselkedjen. Borzalmas körülmények között kell felnőnie minimális szeretet és törődés nélkül. Egy ilyen kilátástalan helyzetben nem számíthatott senkire, csak a nála idősebb Kellanra, akiben megtalálta a társat. Nem mondanám pedofilnak Kellant, de Wavyhez hasonlóan ő is beteges, torz személyiséggel rendelkezik. Mégsem ítélem el őket. Több tabunak számító témát is feszeget a könyv ilyen pl: korkülönbség egy kapcsolatban, evészavar, remekül érzékelteti, hogy mennyire előítéletesek tudnak lenni az emberek, de szól a pszichés zavarokról és homoszexualitásról. 

Összességében: Egyáltalán nem egy könnyen emészthető történet, de nem bántam meg, hogy elolvastam.

Kinek ajánlom? Azoknak, akik nyitottak a téma iránt és szeretik a dark románcot. Szerintem kell hozzá egy bizonyos hangulat is, hogy elnyerje az olvasó tetszését. 

Kedvenc idézetek:
Soha nem tudtam, mi a piszkosabb: a szám, vagy amit a számba veszek.

Együtt látni őket, ahogy lemegy a nap és feljönnek a csillagok
– majd’ kiugrott a szívem a helyéről örömömben!
Tündérmesébe illő befejezést szerettem volna Wavy számára,
mert ha ő megtalálja a boldogságot, akkor talán számomra is van remény.

Tudtam, hogy el kellett volna engednem. De nem tudtam.

Láttad azt a hullócsillagot? – Amint kimondtam, egy újabb példány szelte át az égboltot.
– A Perseidák – mondta Wavy.
– Persze-micsodák?
– A Perseida meteorraj. – Újabb hullócsillag húzott el a Kassziopeia mellett, akár egy nyílvessző.
– Hű!
Wavy bicentett, miközben fejét a karomon nyugtatta. Azután elcsendesedtünk. Nem kellett beszélnünk, csak feküdtünk, és néztük a hullócsillagokat, ahogy fehér sávokat rajzoltak a nagy feketeségbe.

Nehéz dönteni, így maradjunk abban, hogy 
3,5 vagy 4 csillag az 5ből.

Nektek mi a véleményetek róla?
Mindenkinek legyen szép napja!

Dorin