Sziasztok!

Régen nagy kedvenc volt, így arra gondoltam, hogy újraolvasom és írok róla egy rövid értékelést hátha ti is kedvet kaptok elolvasni. Jelenleg még fut egy általam létrehozott moly kihívás, ami a könyvhöz kapcsolódik. Molyon megtaláljátok a profilom kihívásai között. 

Fülszöveg:

A ​két és fél évvel ezelőtti, kimondhatatlan tragédia óta Nastya Kashnikov csupán az árnyéka régi önmagának. Másik városba költözik, elhatározva, hogy titokban tartja sötét múltját, és senkit sem enged közel magához. Terve azonban kudarcot vall, amikor azon kapja magát, hogy megmagyarázhatatlanul vonzza az egyetlen személy, aki ugyanolyan elszigetelt, mint ő maga: Josh Bennett. Josh története nem titok. Minden szerettét elveszítette, így tizenhét éves korára senkije sem maradt. Akinek a neve egyet jelent a halállal, azt mindenki igyekszik elkerülni. Nastya kivételével, akit nem riaszt el a fiú, sőt, előbb-utóbb élete minden területére bebocsátást nyer. Ám miközben a kettőjük közti tagadhatatlan vonzalom egyre erősödik, Joshban felmerül a kérdés, vajon megtudja-e valaha is Nastya titkát – és hogy egyáltalán meg akarja-e tudni.

Véleményem:

Régebben olvastam már, még a megjelenését követően, így kíváncsi voltam milyen lesz újraolvasni. A történet lassan bontakozik ki, de ez szükséges ahhoz, hogy jobban megismerjük a szereplőket és a múltjukat. A karakterek kidolgozottak és szerethetőek. Josh nagy jellemfejlődésen ment keresztül és hiteles, valósághű karakter volt. Kedveltem Drewt és a családját is. Egyik kedvenc idézetem tőlük:

"– Őt hogyhogy szívemnek szólítod, engem meg sose becézgetsz? – mímel nyafogást.

– Hogyne becézgetnélek? – kérdez vissza Mrs. Leighton, és megpaskolja a fia arcát, ahogy elmegy mellette. – A múlt héten életem tragédiájának szólítottalak."

Nasthya bonyolult lélek, néha önzőnek éreztem és nem mindig értettem egyet a döntéseivel, mégsem tudtam őt nem szeretni. Sokáig homály fedte, hogy mi is történt valójában a lánnyal. Az olvasó csak találgathat, de az biztos, hogy valami borzalmas…

Tetszett, ahogy megoldotta az írónő a szerelemi szálat. Fokozatosan építette fel a kapcsolatukat: először elnyerték egymás bizalmát, barátokká váltak és majd csak ezt követően alakult ki köztük a szerelem.

Nagyon tetszett az írónő stílusa és a szép fogalmazása, aminek hála gyorsan lehet haladni az olvasással. Az egész könyv az érzésekre épít és egy igazi érzelmi hullámvasút az olvasó számára. Örülök, hogy elolvastam és ajánlom mindenkinek, aki kíváncsi két sérült fiatal történetére.

Kedvenc karakter: Josh, Drew

5/5

#Kedvenc

Nektek mi a véleményetek a könyvről?

Hamarosan újra jelentkezem, addig is pihenjetek és olvassatok sokat! :)

Dorin

A Ragyogó Udvar Osfrid előkelő palotáitól Adoria aranyporán és vadregényes erdein keresztül mutatja be Adelaide életét. Az osfridi grófnő komornája személyazonosságát ellopva megszökik előre elrendezett házassága elől, hogy új életet kezdjen Adoriában, az Új világban. Ehhez pedig be kell iratkoznia a Ragyogó Udvarba.

Az Udvar egyszerre iskola és üzleti vállalkozás: szegény lányokból előkelő hölgyeket faragnak, hogy tehetős, hatalommal bíró férjet foghassanak maguknak az Új világban. Adelaide számára természetesen semmiféle kihívást nem tartogat a tananyag. Csupán egyetlen ember jön rá, ki is ő valójában: az éles eszű Cedric Thorn, a Ragyogó Udvar gazdag tulajdonosának fia.

Adelaide rádöbben, hogy Cedric is sötét titkot rejteget, és közös tervet szőnek: megpróbálják a lehető legtöbbet kihozni Adelaide hazugságából. Csakhogy hamarosan bonyodalmak akadnak – először akkor, amikor átkelnek az Osfridet és Adoriát elválasztó veszélyes vizeken, majd később, amikor Adelaide felkelti egy befolyásos kormányzó figyelmét.

Ám egyetlen bonyodalom sem bizonyul olyan ijesztőnek, mint az Adelaide és Cedric közötti vonzalom. Ha engednének az érzelmeiknek, botrány törne ki a Ragyogó Udvarban, és mindkettejüket a vad, feltérképezetlen, messzi területekre száműznék…

Véleményem:

Ez az első könyvem az írónőtől, de sokat szemeztem már a Vámpírakadémia sorozatával is. Nem voltak nagy elvárásaim a könyvvel kapcsolatban és az értékelések alapján rosszabbra számítottam. Bár nem lesz kedvenc, nem mondanám rossz könyvnek, mert voltak benne izgalmas és érdekes részek, de sajnos unalmas, túl nyújtott részek is. Az alapötlet jó, a szereplők számomra kidolgozatlanok voltak, de nagy pozitívum a szerelmi szál, ami nagyon tetszett. Cedric és Adelaide kapcsolata lassan alakult ki és elmélyűlt annyira, hogy kiállja az eléjük álló akadályokat. Erősségge a regénynek még a három lány barátsága. Különbözőek társadalmilag és jellemileg, mégis kialakul köztük egy erős barátság. Érezhető volt, hogy a folytatásokban a két lány történetét ismerhetjük majd meg. Magyarul még csak az első rész jelent meg, de ha kiadásra kerül a sorozat következő része, akkor azt is el fogom olvasni.
Az írói stílus nagyon tetszett, így biztos vagyok benne, hogy olvasni fogok még az írónőtől. Már tervben van a Vámpírakadémia 1. része.

Borító: A könyv borítója nekem nem igazán tetszik. A sötét színek és a női arc komor hangulatot eredményez, ami jól illeszkedik a történethez, de számomra a közepén elhelyezkedő női alak és az asszimetria elrontja az összhatást.

Kinek ajánlom? Akik szeretik a történelmi, romantikus regényeket, ami tartalmaz némi fantasy elemet is.

Kedvenc idézetek:
Sose hidd, hogy kötelező azt a sorsot választani, amit valaki más választott neked.

Mindegyik történetben ott lapul az igazság maga.

Nem igazságos, hogy egyeseknek olyan sok jut, míg másoknak szinte semmi.

Sziasztok!
Sajnos most nem egy túl pozitív olvasási élményt fogok megosztani veletek. Az értékelések alapján legalábbis sokkal jobbra számítottam. A borítója azonnal megfogott és a témáját tekintve nagyon kíváncsi voltam, hogy mit fog kihozni belőle az író házaspár. Az ötlet nagyon érdekes, sok potenciál van benne, de a megvalósítás sajnos közepes minőségűre sikerült. Sokszor hiányos volt, néhol unalmassá vált az olvasás. Pozitívum a váltott szemszög, aminek nagyon örültem, hisz így több nézőpontból is megismerhettük a történetet és a karaktereket. 

Kedvenc szereplő: Nincs. A karakterek nem kerültek hozzám közel és egyáltalán nem tudtam őket megkedvelni. 

Összességében: Nagyon vegyesek az érzéseim a könyvvel kapcsolatban. Nem volt rossz, némileg tetszett is. Mégis úgy érzem, hogy lehetett volna jobb és több is kihozható lett volna belőle, mert a téma jó tele lehetőséggel.
Maradtak megválaszolatlan kérdések, amikre rendelhetőleg választ kapunk a folytatásban.

Bár még nem jelenet meg egyelőre nem érzek késztetést, hogy elolvassam a következő részt. Ha megjelent lehet kap tőlem egy esélyt... 

(Az értékelés hamarosan bővítve lesz)

Fülszöveg:

MINDEN VÁRAKOZÁS ELLENÉRE TÚLÉLTE. AZ ELMÚLT 50 ÉVBEN EGY LÁNY SEM SZÜLETETT – AZTÁN JÖTT Ő. EVE-NEK NEVEZTÉK EL.

Eve-et egész életében távol tartották a másik nemtől, múltja titkait pedig sosem fedték fel előtte. Azonban 16 évesen a lánynak szembe kell néznie a sorsával. Kiválasztották számára a lehetséges társjelölteket. Az emberiség jövője az ő kezében van. És ő mindig is elfogadta a sorsát.

Amíg nem ismerte Bramet. Azonban most már Eve szeretné irányítani a saját sorsát. Szabad akar lenni. De hogyan is lehet választani a szerelem és az emberiség sorsa között?

Kiválogattam pár nagyon jó idézetet a könyvből:
A szavak veszélyesek lehetnek egy olyan világban, ahol a falnak is füle van.

A világ körülöttem kezdi felfedni magát, és megmutatni igaz valóját. Csak nyitottnak és ébernek kell lennem arra, amit látok és hallok magam körül.

vannak olyan emberek is, akik jónak hiszik magukat, de nem tudják megkülönböztetni, hogy tetteik jó vagy rossz célt szolgálnak-e.

Te önmagadé vagy. Nem az enyém, nem az övék. Ezt ne feledd!

5/3,5 pont 

Nektek hogy tetszett a könyv? Mi a véleményetek róla?

Dorin

Fülszöveg:

Cain Westtel egy bárban futottam össze. Észrevette, hogy mogorva tekintettel méregetem, és azt hitte, hogy fel akarom csípni. Amikor csevegni próbált velem, nyomban helyre tettem, és megmondtam neki, hogy egy hazug, csaló és önimádó seggfejnek tartom.

Ez az elbűvölő külsejű szemétláda ugyanis meghívta vacsorázni a legjobb barátnőmet egy luxusétterembe, és a mézes-mázos szövegével az ágyába csalta – csak azt felejtette el közölni, hogy nős.

Megérdemelte, hogy úgy lehordjam, de még ennél is több járt volna neki azért, amit tett.

Különösen akkor kezdett bizseregni a tenyerem, amikor az az elviselhetetlen, önelégült mosoly megjelent azon a tökéletes metszésű arcán, miután kiosztottam.

Csakhogy később kiderült, hogy nem a megfelelő fickót rohantam le a tirádáimmal.

Hoppá!

Megszégyenülten húztam el a bárból, bocsánatkérés nélkül. De túltettem magam a dolgon, mert tudtam, hogy úgysem botlom bele a jóképű idegenbe még egyszer az életben.

Ebben a hitben ringattam magam… míg másnap reggel be nem mentem az egyetemre.

Üdvözlöm, West professzor, az új oktatási asszisztense vagyok! Ön alatt fogok dolgozni… persze csak átvitt értelemben.

Bár nem lehet rossz dolog az sem, ha az előbbi kijelentést szó szerint értelmezzük. West professzor alatt lenni igazán kellemes élmény lehet.

Szédítően izgalmasnak ígérkezik a mi közös munkánk, professzor úr…

Véleményem:

A borító nekem nem tetszik, azt üzeni, hogy egy átlagos, középkategóriás regény és fő témája az erotika, pedig szerintem több van benne. Tetszett a könyv felépítése: több nézőpontból íródott, Cain és Rachel múltjába is bepillantást nyerünk. Aranyos, humoros, vicces jelenetek és szófordulatok találhatóak benne. Szeretek olvasni a tiltott szerelemről, jelen esetben: a demonstráló beleszeret a Tanár úrba. Szerethetőek a karakterek és működik közöttük a kémia. Tetszett, hogy a könyvnek van egy központi eleme: a zene, ami mindvégig jelen volt a történet során.

A szöveg több gondozást/szerkesztést igényelt volna, mert néha nagyon zavaróak voltak a hibák, amik nem csak az olvasási élményt rontották, hanem a könyv színvonalát is.

Összességében: tetszett és biztos, hogy fogok még olvasni az írónőtől.

Kedvenc karakter: Cain

Kedvenc idézetek:
Mi történt veled, Able Arsen? Sőt, még jobb kérdés, hogyan lett belőled Caine West professzor?

az emberek ritkán azok a valóságban, aminek online mutatják magukat.

Ez csak természetes. Úgy tűnik, ez már szokásunkká vált: örökösen megmentjük egymást.

– Dupla árat fizettettél vele legalább?
– Naná. Seggfejfelár.

Ne hagyd, hogy hülyét csináljon belőled. A külcsín becsapós lehet. A látszat csal.

Bármilyen életet élt is ez a kislány, még arra is jutott energiája, hogy egy érmét csempésszen oda a papnak, hogy szerencsét hozzon neki. Hihetetlen

Mert a zene mindent kifejez, amit az emberek képtelenek szavakkal elmondani, és sosem hazudik.

5/4,5 pont 

Nektek mi a véleményetek róla? 

Dorin