Könyvkritika: Kiersten White - Paranormalcy ​– Természetfölötti (Természetfölötti 1.)

Fülszöveg:
Vámpírok.
Látom, ​amit ti nem láttok.
Vérfarkasok.
Megtalálom, ami rátok vadászik.
Tündérek.
Megvédelek benneteket.
Alakváltók.
Most én sem tudlak megvédeni titeket.

Hi, Evie vagyok és tulajdonképpen teljesen normális. Legalábbis mindig ezt hittem magamról, leszámítva, hogy a legjobb barátnőm sellő, a volt barátom pedig tündér. Annyit még hozzátennék az igazsághoz, hogy én vagyok az egyedüli a világon, aki felismerem a paranormális lényeket, akárhogy álcázzák is magukat. Ezért is dolgozom a Nemzetközi Paranormális Ellenőrző Hivatalnál. Ennyit akkor a normalitásról. De aztán bejött Lend a képbe. Iszonyú helyes srác, nagyon figyelmes, egyébként alakváltó. Felbolygatta az egész eddigi kis életemet, nem beszélve egy sötét jóslatról, amely egy az egyben rám illik. Pedig én egyáltalán nem vagyok gonosz, csak valami félreértés lehet az egész. Utána kell járnom: tudni akarom végre, hogy ki is vagyok valójában, de a legfontosabb: Nem akarom Lendet elveszíteni!

Véleményem:
Nagyon vegyes érzéseim vannak a könyvvel kapcsolatban. A húgomnak meg van a trilógia összes része és nagyon szerette, viszont számomra összeszedetlen és kidolgozatlan volt. A borító elképesztően gyönyörű, remekül fest a könyvespolcon. Már első pillantásra beleszerettem. Különböző természetfeletti lényekkel ismerkedünk meg a történet során pl.: tündérekkel, vámpírokkal, sellőkkel, alakváltókkal, nimfákkal és vérfarkasokkal. Közel áll hozzám a téma, így kíváncsi voltam, hogy mit hoz ki belőle az írónő. Evievel, a főszereplővel sajnos nem tudtam azonosulni, mert nekem ő túl "rózsaszín" volt, de ennek ellenére próbáltam megkedvelni, ami a végére hellyel közel sikerült is, viszont biztos, hogy nem lesz a kedvencem. Bevallom jobban szeretem a badass, erős női karaktereket, főleg ha fantasy könyvről van szó. A szerelmi szálra kicsit kíváncsi vagyok, hogy végül a jófiú Lend vagy a titokzatos Reth lesz a befutó.

Összességében: Aranyos, egyszerű stílusban írt, a tini korosztályt megcélzó alkotás, ami bár nem rossz, de számomra kevésnek bizonyult. Többet ki lehetett volna hozni belőle, mert vannak benne jó ötletek, elgondolások, viszont még dolgozni és szerkeszteni kellett volna rajta. Egyszer olvasós kategóriába sorolnám. Friss bennem az olvasási élmény és tekintve, hogy kéznél van a folytatás is, így biztos, hogy folytatni fogom a sorozatot.

Kedvenc idézet:
Hogy milyen múlandó és fakó ez a világ! Mellesleg állandóan összekoszolja magát valamivel az ember. – Elégedetlenkedve nézett le a mellényére, és lesöpört egy porszemet.
– Ezenkívül rengeteg munkát kell elvégezni.

★★★☆☆

3 vagy 3,5 pont az 5ből

Nektek mi a véleményetek róla?

Dorin