Könyvkritika: Nyrae Dawn - A ​játszma


Fülszöveg:
A tizenkilenc éves Cheyenne megpróbálja tökéletesnek mutatni az életét, hogy elfedje múltja emlékeit. Amikor első főiskolás évében belefut a barátjába, aki egy másik nővel van, e tökéletes kép veszélybe kerül. A huszonegy éves Colt sosem akart főiskolára menni, és sose számított rá, hogy viszi valamire az életben, de mivel haldokló anyjának az a kívánsága, hogy végezze el a főiskolát, nincs más választása, mint úgy tenni, mintha ezt szeretné. Cheyenne-nek szüksége van egy álbarátra, hogy visszaszerezze volt fiúját, Coltnak pedig pénz kell, hogy gondoskodjon a mamájáról, úgyhogy alkut kötnek, amely mindkettőjüknek előnyös. De mi van, ha Cheyenne múltja nem olyan, amilyennek gondolja? Nemsokára már egy másik játszmát játszanak – belegabalyodnak egymásba, hogy elfeledjék fájdalmukat. Minél jobban játsszák a játszmát, annál inkább érzik az egyetlen valóságos dolognak. Cheyenne is, Colt is tudja, hogy az élet sosem könnyű, de egyikük sem számít a tragédiára, amely azzal fenyeget, hogy véget vet játszmájuknak, és örökre elválasztja őket.

Véleményem:
Még a megjelenése idején lecsaptam rá és emlékszem nagyon tetszett, az egyik kedvenc könyvem volt. Egy moly kihívás miatt újraolvastam és szerencsére ismét magával ragadott a történet. A karakterek kidolgozottak és szerethetőek. Mindketten határozott jellemmel rendelkeznek, akik sérültek és rengeteg problémájuk van. Fokozatosan ismerték meg egymást és idővel kialakult közöttük egy erős kötelék. A történet tele van érzelemmel. Egyszerre humoros, romantikus, de ugyanakkor szomorú és tragikus is. Egy igazi érzelmi hullámvasút az olvasó számára.
Kedvenc karakter: 
Imádom Coltot! A „könyves álompasi” listám egyik kiemelkedő tagja. :)

Kedvenc idézetek:
Ez van, már nem csinálhatom vissza. Ami volt, az volt, utólag nem tehetek semmit. Az egyetlen, amire befolyásom van, az a jövő, hogy ezek után hogyan cselekszem.

Ez volt az egészben a legnagyobb lecke, hogy gondolkodjam, mielőtt cselekszem.

Lehet, hogy nem tehetek sokat érted, de az biztos, hogy a titkaidat soha nem adom ki.

– Remek – mondja. – A részeg hercegnőnek és nekem meg kell beszélnünk valamit.
Adrian röhögni kezd, én viszont kezdek igazán pipás lenni.
– Nem szép dolog kinevetni másokat. Aztán Colthoz fordulok.
– Te mindig ilyen bunkó vagy?
– Nem, de van benned valami, ami ezt hozza ki belőlem.

5/5
#kedvenc

Ti olvastátok már? Ha igen, mi a véleményetek róla?
Legyen szép napotok!

Dorin


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése