Fülszöveg 

A ​szerelem, amelyért érdemes kockáztatni.

Sok évvel ezelőtt az Óceán megmentette Kahlent a vízbe fúlástól, aki azóta szirénként szolgálva fizeti neki vissza a tartozását, és a hangjával a halálba csalja az embereket. Kahlen egyetlen szavával ölni képes, mégsem tud ellenállni a kísértésnek, hogy a szárazföldön töltse a napjait, figyelje az átlagos embereket, vágyakozva arra a napra, amikor újra szabadon beszélhet, nevethet, és élhet közöttük.

Kahlen már beletörődött, hogy magányosan tölti szolgálata hátralévő idejét… Ám ekkor találkozik Akinlivel. A jóképű, melegszívű és kedves Akinli megtestesíti mindazt, amiről Kahlen egész életében álmodozott. Bár nem beszélhet vele, mégis hamar kialakul köztük egy kapcsolat, amit egyikük sem tagadhat… És Kahlen nem is akarja megtagadni.

Az Óceán minden törvényét megszegte, amikor beleszeretett egy emberbe, és örökre el kell hagynia a fiút, ha az Óceán tudomást szerez az érzéseiről. De Kahlen elszánta magát, hogy miután egy életen át betartotta a szabályokat, most az egyszer a szívét fogja követni.

Véleményem 

Kiera Cass összes könyvének a borítója gyönyörű. Nincs ez másképp ezzel a könyvvel sem. Szeretek olvasni a szirénekről, így kíváncsi voltam mit hoz ki belőle az írónő. Tetszett a fogalmazás és a könnyed stílus, melynek köszönhetően gyorsan haladtam vele, ugyanakkor sokszor a szomorúság, ami átszőtte az egész történetet magával ragadott és én magam is depis hangulatba kerültem.

A szerelemi szál, ami kibontakozik Kahlen és Akinli között aranyos, az olvasó szurkol értük, de akkor közbelép az Óceán. Érdekes elgondolásnak tartom, hogy az óceán, mint létező szereplő jelenik meg. Az Óceán nagyon komplex személyiség, aki a létfenntartása érdekében életeket vesz el és

sziréneket hoz létre, akik énekükkel a halálba csalják az áldozatokat.

Összességében: tetszett, örülök, hogy elolvastam, mert az írónőnek hála teljesen új megközelítésből olvashattam a szirénekről.
Ajánlom, azoknak akik szeretik a sziréneket/sellőket és vágynak egy jó romantikus fantasy könyvre.

Kedvenc idézetek:
Ha az ember nem okoz feltűnést, akkor könnyű elvegyülnie a háttérben.

Nagyon furcsa megérzés volt, mintha valaki összekötötte volna a kezünket egy zsinórral. Ha elég erősen összpontosítottam, érdekes módon érezni tudtam a jelenlétét. Vagy inkább a hiányát.

Bólintottam, és őszinte hálát éreztem a figyelmességéért. A legnagyobb ajándék, amit kaptam tőle, az idő volt, de a kedvessége is jólesett.

Nagyon is határozott vagy. Majd találsz valamit, amibe minden energiáddal beleveted magad, és akkor megállíthatatlan leszel.

Törékeny teste éles ellentétben állt a lelkével, ami hatalmas volt, és mindig sziporkázott, mint egy fénylő csillag. A találkozásunk után szinte azonnal a szívembe zártam.

Nektek hogy tetszett? 

Várom a véleményeket. 

Legyen szép napotok. 

 Dorin 

Fülszöveg:

ANNYIRA ​ELLENTÉTESEK…

ÉS MÉGIS MILYEN ÖSSZEILLŐK!

Senki sem tudja, mi történt aznap éjjel Echo Emersonnal, amikor a menő fiúval járó népszerű lányból pletykák tárgya, kirekesztett lett, karján hátborzongató sebhelyekkel. Még Echo sem emlékszik a teljes igazságra.

Amikor aztán berobban az életébe Noah Hutchins, a szívdöglesztő, lányfaló, megközelíthetetlen fiú a fekete bőrdzsekijében, és meglepően megértő vele, Echo élete olyan fordulatot vesz, amilyenre sosem gondolt volna.

Valószínűleg semmi közös nincs bennük. Mindketten olyan titkokat rejtegetnek, melyek lehetetlenné tehetik kettejük kapcsolatát. Egymás iránti őrült vonzalmuk mégsem foszlik szét, és Echo felteszi magának a kérdést, hogy meddig FESZÍTHETIK A HÚRT, és mit kockáztatna azért a fiúért, aki talán megtanítja őt ÚJRA SZERETNI.

Véleményem:

A borító színösszeállítása teljesen visszaadja a könyv hangulatát és tetszett középen a két fiatal, akik Noaht és Echot személyesítik meg.

Vegyes érzelmekkel kezdtem az olvasásába, hiszen a fülszöveg figyelemfelkeltő, ahogyan a könyv borítója is, de többen a Tökéletes kémia másolatát látták benne, ami kis mértékben igaz, viszont a Pushing The Limits c. könyvben a szereplők sokkal több megpróbáltatáson, küzdelmen és fájdalmon mennek keresztül. A történetet a két főszereplő szemszögén keresztül kísérhetjük végig. Az írónő minden karaktert szépen kidolgozott és tetszett a váltott szemszög, mert így könnyebben megismerhettük Echo és Noah érzéseit. Mindketten harcolnak önmagukkal, a bennük lakozó démonokkal. Noah egy igazán szörnyű múlttal rendelkező, erős és laza fiú, aki évek óta egyik nevelőszülőtől a másikig vándorol. Nemtörődöm életstílust él. Füvezik és csajozik. Minden vágya, hogy egy nap magához vegye két, vérszerinti testvérét, akiket elszakítottak tőle és akiket mindenkinél jobban szeret.

Echo nem tudja, hogy mi történt vele azon a bizonyos éjjelen, csak a karján lévő sebhelyek emlékeztetik arra, hogy valami megváltozott. Szeretné visszakapni emlékeit és ismét normális lenni. Pletykák terjednek az iskolában miszerint a lány vagdosta magát és többször öngyilkos akart lenne, ám ez nem igaz. Az igazság ennél sokkal bonyolultabb és fájdalmasabb. A két fiatal bekerül egy programba, ami reményt ad számukra. Talán képesek lesznek megoldani a problémáikat, de ugyanakkor már képtelenek bízni bárkiben is, míg meg nem jelenik Mrs. Collins, aki próbál segíteni nekik. A történet előre haladtával egyre többet tudunk meg a múltjukról és jövőbeli terveikről. A kettőjük között kialakult kapcsolat különleges, egymásra támaszkodva erősítik egymást és ami nagyon tetszett, hogy nem egyik napról a másikra szerettek egymásba, hanem ez egy hosszú folyamat volt. Lassan kialakult köztük a barátság, majd a bizalom. Fokozatosan megnyíltak egymás előtt betekintést engedve valódi énjükbe. A szerelem, ami köztük van gyönyörű, megható és néha fájdalmas.

Örülök, hogy megismertem Echo és Noah történetét. Katie McGarry az egyik kedvenc írónőm, aki egy nagyon tehetséges írónő.
Ajánlom mindenkinek elolvasásra! 

Kedvenc idézetek:

Élheted úgy az életedet, hogy mindenkinek a kedvébe járj, vagy úgy, ahogy neked tetszik.

Bizalom. Miért nem tudott valami könnyebbet kérni tőlem? 

Szerettem volna hinni neki, de a magam kárán tanultam meg, hogy senkiben sem bízhatom.

Hát nem csodálatos hónap a január? – kérdezte Mrs. Collins, miközben kinyitotta a dossziémat. – Új év, új hónap, mindent üres lapokkal kezdhetünk.

– Semmi bajom. – Ha még sokat mondogatom, talán valóra válik.

Nektek hogy tetszett? Várom a véleményeket! :) 

 Dorin

Fülszöveg:

A tizenkilenc éves Cheyenne megpróbálja tökéletesnek mutatni az életét, hogy elfedje múltja emlékeit. Amikor első főiskolás évében belefut a barátjába, aki egy másik nővel van, e tökéletes kép veszélybe kerül. A huszonegy éves Colt sosem akart főiskolára menni, és sose számított rá, hogy viszi valamire az életben, de mivel haldokló anyjának az a kívánsága, hogy végezze el a főiskolát, nincs más választása, mint úgy tenni, mintha ezt szeretné. Cheyenne-nek szüksége van egy álbarátra, hogy visszaszerezze volt fiúját, Coltnak pedig pénz kell, hogy gondoskodjon a mamájáról, úgyhogy alkut kötnek, amely mindkettőjüknek előnyös. De mi van, ha Cheyenne múltja nem olyan, amilyennek gondolja? Nemsokára már egy másik játszmát játszanak – belegabalyodnak egymásba, hogy elfeledjék fájdalmukat. Minél jobban játsszák a játszmát, annál inkább érzik az egyetlen valóságos dolognak. Cheyenne is, Colt is tudja, hogy az élet sosem könnyű, de egyikük sem számít a tragédiára, amely azzal fenyeget, hogy véget vet játszmájuknak, és örökre elválasztja őket.

Véleményem:

Még a megjelenése idején lecsaptam rá és emlékszem nagyon tetszett, az egyik kedvenc könyvem volt. Egy moly kihívás miatt újraolvastam és szerencsére ismét magával ragadott a történet. A karakterek kidolgozottak és szerethetőek. Mindketten határozott jellemmel rendelkeznek, akik sérültek és rengeteg problémájuk van. Fokozatosan ismerték meg egymást és idővel kialakult közöttük egy erős kötelék. A történet tele van érzelemmel. Egyszerre humoros, romantikus, de ugyanakkor szomorú és tragikus is. Egy igazi érzelmi hullámvasút az olvasó számára.

Kedvenc karakter: 

Imádom Coltot! A „könyves álompasi” listám egyik kiemelkedő tagja. :)

Kedvenc idézetek:
Ez van, már nem csinálhatom vissza. Ami volt, az volt, utólag nem tehetek semmit. Az egyetlen, amire befolyásom van, az a jövő, hogy ezek után hogyan cselekszem.

Ez volt az egészben a legnagyobb lecke, hogy gondolkodjam, mielőtt cselekszem.

Lehet, hogy nem tehetek sokat érted, de az biztos, hogy a titkaidat soha nem adom ki.

– Remek – mondja. – A részeg hercegnőnek és nekem meg kell beszélnünk valamit.
Adrian röhögni kezd, én viszont kezdek igazán pipás lenni.
– Nem szép dolog kinevetni másokat. Aztán Colthoz fordulok.
– Te mindig ilyen bunkó vagy?
– Nem, de van benned valami, ami ezt hozza ki belőlem.

Ti olvastátok már? Ha igen, mi a véleményetek róla?

Legyen szép napotok!

Dorin

Szeretnék minden kedves olvasómnak Boldog Új Évet kívánni. Idén is sok könyv és film kritikával várlak titeket, de ezek mellett még sok-sok cikkel és pár meglepetéssel is készülök nektek.

Zárjuk le hivatalosan is a 2019-es évet és kezdjük meg a 2020-as évet. 

Bye 2019. Hello 2020.